melletted, bizonyítván, szeretetre vár,
és most már tehetetlen. Nem először állsz
ám, sajnos, vele szemben így!
Nem sok kell neki, és elmenekülne már.
Felment a feledés? Rá csak a semmi vár.
Nem szólsz már? Szomorú, hogyha beszélni kár.
Fogd meg hát legalább kezét!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.