2014. október 31., péntek

A kariatida


Pereccé görnyed a súly alatt,
de tartja a követ.
Életen át helyén marad,
más szárnyakat növeszt,
és messzire száll a végtelenbe,
ahol nincsen határ.
Elmenekülne ő is messze,
de a házra a semmi vár.


Csak nézd meg jól a kariatidát,
és lásd meg az ifjú nőt,
aki gürcölt, izzadt egy életen át,
és nehezen kap levegőt,
és boldogtalan a kudarc alatt,
mert összenyomja a kő.
De számára ez az öröm maradt.
És ez felemelő.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.