Mint hegyfalak között verődő,
szorongató magány,
visszhangzik bennem
számtalan szavad.
Én soha sem voltam
oly nagyon vagány,
de hiszem, hogy voltam
lélekben szabad.
Mert korlátok közé szorít az élet,
hiába mondanád, hogy csak rajtam áll,
mit teszek, a jövőben hogyan is élek,
amíg el nem ragad a halál:
aki úgy él, mint én, attól félek,
nincsen választása már.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.