A tudat utcafelszíne elfedi,
de ott tollászkodik a sötét.
Meglebbenti szárnyát,
és fölreped az aszfalt,
megvonaglik az út, amelyen jársz, talpad alatt,
a járda lapjai közül,
mint magasnyomású vízcső törésekor
száll szökőkút az égre,
sötét bíbor olaj-vércseppekkel terítve be
a napfényben ragyogó tájat,
és még csak arra sincsen mód,
hogy az okokat megtaláljad.
Néha egy szó kapavágása,
egy mondat légkalapácsa
elegendő, hogy a tudat
a mélyben futó vezetékek túlnyomását lefojtó,
vékony betonját áttörje,
az üresen sehonnan sehová robogó,
túlvilági fénnyel kivilágított metrószerelvényeket
a felszínre térítse,
vagy a sötét tollainak bíbor-fekete olajcseppjeivel
lepje be a tájat.
Elég egyetlen kapa.
És a nyomás csak nő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.