csak én nem voltam az ő életéé soha,
és most, akár egy lassított felvétel,
pereg életem, mégis felgyorsítva,
vissza- visszatérve,
mintha mozdulatlan állna,
lebegne előttem a kimondhatatlan,
akár az októberi ökörnyál lebeg
a kései napsütésben,
arcomra tapad,
szabadulnék tőle, nem tudok,
csak egyre jobban belegabalyodom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.