hogyha felidézem karcsú alakod.
Múlt idők hordaléka a patakot
tereli már, de osztoztunk örömben.
Sosem értettem, hogy miféle végzet
sodort utadba, mint gyanútlan vadat
vadász puskája elé. Nincs rá adat,
hogyan is működik ez az igézet.
Mint farkas, ha átlábalt a patakon,
rázza le annak vízét bundájáról,
szabadulnék az emléktől, a láztól,
amely fogva tart: bűvös a hatalom,
jégbe fagyaszt, továbblépni így gátol.
De tüzem veszteni sem akarhatom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.