A fal tövén a csákányt, lapátot
spakli váltja fel.
Ha kérdezed, a régi világról
mázas cserép felel,
de durva szerszámmal szétütheted,
ha nem figyelsz oda,
a fénylő cserepet, s nem tart tükröt:
hogy a világ állapota
milyen is volt, amelyben éltek,
és meghaltak őseink.
Hát ecsetet és spaklit fogj!
De a régész csak legyint:
itt annyira ismert már a múlt,
mint egy elcsépelt anekdota.
A csákány koppan, megcsikordul:
hát ez itt mi a csoda?
Összeszalad az ásatás:
ily szépet hol is talált
utoljára valaki más?
Ez túlélt száz halált:
Ajkán most is ott lebeg
a sejtelmes félmosoly.
Orrát a csákány törte, de
egy utódja Gioconda volt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.