Kányádi Sándor versét olvasva: T.Á. sírjára
Cserefára szállt két holló,
nem ült azon még hasonló.
Ékeskednek fehér tollal,
egymást fogják vaspántokkal.
Jaj, ha a vaspántok szege
a szívükbe állna bele!
Egyiküknek megszakadna,
másikuk utána halna.
Két holló szállt cserefára,
fehér lett annak az ága.
Kinyílt fölötte a mennybolt,
fényesen, ahogyan nem volt.
Felragyogott Hold és a Nap,
egyik másikába harap.
Csillag hullott, elsötétült.
A két holló messze repült.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.