Én élvezettel néztem volna végig,
hogy kis haláltól fátyolos szemed,
együtt szálltunk volna fel az égig
sokszor, ha éltem volna veled.
Én annyi mindent elfeledtem abból,
amit az ég énnekem adott,
mert nem várhatsz új életet attól,
akinek szíve félig halott.
Még százezerszer néztem volna, rajtad
hogyan árad át a szerelem,
hallgattam volna susogni ajkad,
hogy milyen boldog vagy te velem.
Közös jövőnket fenébe hagytad.
Légy boldog! Poharam emelem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.