az öl, amely átad,
oda bújna, ha tehetné,
nyüszítve, mint állat
minden férfi, akit bánt,
kerget és tép a sors,
akinek hátán ördög szánt,
lábát felsérti tors,
kezét szúrja tüske,
vagy saját fejében téved el;
segítséget kérni büszke,
hogy még hívásra sem felel.
Az utolsó menedék
az öl, amely befogad,
nem taszít, mint kemény
acél, ami fogad
veri, ha ütközik veled,
és edzetté akkor válik,
hogyha kalapáccsal vered,
mint hiszi mind, aki állig
felfegyverkezett.
De az élethez, ami adja,
és nem az, ami elveszi:
nem a halálnak apja,
az anyaöl kell, emberek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.