Valaki más

Fejembe szállt a bor megint
- egy este nagynénikémmel.
No nem annyira. Csak rálegyint
az ember: francba a kémmel,
aki a facebook bejegyzést nézi!
Már harminc éve is volt,
hogy a vezérlés abszolut kézi
lévén utánunk szimatolt
az egész államapparátus.
Semmi nem változott,
a történelemben nincsen hiátus.

Nekem leáldozott
a napom immár, mert sárgán ragyog,
nem narancsosan.
És nem suttogva hebeg és gagyog
a szám, hanem hangosan
vádol: miért jött vissza újra
ugyanaz az idő,
amikor itt volt a diktatúra,
és miért nyomott a levegő?

Nem vörös az eszme máma,
narancsban úszik a lét.
Hiába szól polgárról a fáma,
nem hiszi el a mesét
senki, aki hallja, látja,
mi folyik újra itt.
Azt hiszem, nincsen más hátra:
uralkodóvá lett a hit
abban, hogy csak egy az erő,
a célja az összefosás.

A narancs a szín, az a nyerő,
a többi csak ráadás,
hogy láthassa a böszme nyugat,
itt "mi" vagyunk az urak,
és ha izgága vagy, majd téged is lenyugtat
egy falban megtalált furat,
amelyben újra száloptika
figyeli, kivel kavarsz,
és ha valami nagy fifika
van benned, ezen akkor is elhasalsz.

Fejembe szállt kicsit a bor,
de nem vagyok paranoiás,
csak olyan országban élek, ahol
nem vagy önmagad:
már megint légy mindig valaki más!