Olvasom holt költők verseit,
milyen szerencsések is voltak!
Mindegy, kultuszuk van-e itt,
élnek akkor is, hogyha holtak.
A lényeget fogják üstökön,
ha semmibe markol is kezük;
lovagolnak üstökösökön.
Ha nem is velünk, nem ellenünk!
Hogyha élnek, másabb a helyzet,
persze, hisz' kevés az olvasó,
aki néha még fogyaszt verset.
Pedig úgy hiányzik, mint a só
az ember szürke életéből:
színes lesz a seszínű világ,
és ha, mint búgócsiga, feldől,
a vers marad köznapi imánk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.