A csipkés szélű papírból kibukkanó,
halvány virágfejek úgyis rímelnek színével,
mint ahogyan hajad aranysárgája is visszatükröződik
a szürkéskék szívet körülölelő, arany ragyogásban.
Szerettél-e valaha nőt?
El is fordulhatok, hogy az igazat megmondjam.
Te csak növekedj tovább, apró szárny,
senki nem veszi észre,
amikor kifordulsz magadból és letörsz.
Bármelyik nap a tiéd vagyok, amíg nem túl késő;
a trapéznadrágos blues ideje elmúlt régen.
Te is csak egy tüskebokor vagy a kertben,
egy kulcs az országúthoz.
Miért kell a szerelemnek olyan szomorúnak lennie,
Layla?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.