halkan csevegnek a csobbanások.
Nemsokára partot érünk talán;
ma elkerülnek kis halak, és óriások
sem háborgattak a nap folyamán.
Semmi tenger nincs a zaklatott létben
itt a nyüzsgő, forgalmas városon,
de hajózni mégis folyton muszáj,
noha az ég egyre ritkábban fénylik kéken,
és egyre gyakoribb, hogy egy-egy uszály
akkora hullámokat vet utad közelében,
hogy megviselt tutajod szinte szétesik már.
Nagy viharok nem voltak az út alatt,
de végigvert rajtad pár zápor,
fújt a szél, mennydörgés csattant,
és volt, hogy alig láttál a villámtól.
Ki tudja, még meddig tart az utazás,
egyáltalán partot érhetsz-e valaha?
Volt-e és lesz-e valaki, aki a pálmafás
ligeteket a láthatáron megpillanthatja,
vagy ez is csak egy legenda, tündérmese,
hogy elviseld a hajós lét fáradalmait,
hogy várj még egy holnapra, és ne este
vess végleg véget minden utazásnak még ma, itt,
ahol rozoga tutajod oly békésen lebeg?
Van még társad, aki együtt tutajozik veled?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.