Az ablakok, mint vak szemek
merednek rám. Az éjjelek
lassan telnek, óra szól,
a semmi semmit válaszol.
Nem tudom, hogyan lehet-
ne már letenni terhemet,
de rá gondolni sem szabad:
a gondolattól védd magad!
Az égen újra ott a Hold.
Kérdtem én, s nem válaszolt
még soha senki énnekem:
mire is jó az életem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.