Évek óta ugyanazt járom körül:
hiányzik, aminek a lélek örül.
Fogalmazom áttételesen, rejtve,
meg direktben: le van mindenki ejtve,
hiszen a lényeg sosem az a versben
számomra, hogy téged gyönyörködtessen,
hanem, hogy rendszerbe foglaljam magam.
Persze, ez a próbálkozás hasztalan,
mert nem vagyok rendszerbe foglalható.
Olyan egyedi vagyok, akár a hó-
pehely, amely a tenyereden megül,
és amíg el nem olvad, nem menekül,
hogy meglásd a hatszögből álló csodát,
amely, míg el nem olvad, szépül tovább.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.