Nem maradtál,
fájt nagyon hiányod.
Tudjuk élből,
semmi sincsen végleg,
de az élők
mégiscsak remélnek.
Tört a korsó.
Fájdalmad kihányod:
falra borsó.
Lélek váladéka.
Mint a szél,
ha viharossá válik,
metsző acél;
a fákat egy szálig zúzza,
zordon
semmi tört derékba.
Jégbe fagyva,
dermesztő hidegben
hosszú volt az idő
olvadásig.
Fekve sírban,
egyedül, nem ketten,
mert helyetted
soha nem jött másik,
megvetetten,
bűntelen, remegtem.
Ami van még,
az idő elvásik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.