hogy keze és lába külön-külön járta,
homlokán kisimult az összes ránc.
A ritmust, mint létet vette magára.
Verte tenyerét, megcsapta lábát,
s hiába mutatták: ezt így csináld!
Táncolt akár egy éjszakán át,
a többi táncos már holtra vált.
Előbb csak kuncogtak, mosolyogtak rajta,
azután hangosan röhögték sokan:
nézd! Ez milyen ügyetlen fajta!
A tánctól mérföldnyi messze van!
Csak ütötte, verte, csépelte lábát,
a zene nem fogott ki rajta sosem.
Mintha táncolni látnál egy bálnát,
amelyet űz egy tüzes totem.
Valaha úgy elszabadult a tánc,
hogy nem szabott neki semmi határt.
Leszakadt róla az összes lánc.
Járta, ahogy táncot senki sem járt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.