Fény dereng a folyóvíz fölött,
a szívembe bánat költözött.
Azaz nem ment onnan el soha,
úgy érzem, az élet mostoha.
Sajnos, hozzád már nincsen közöm,
azóta rám a semmi köszön
otthon, utcán és a tereken,
amióta nincsen szerelem.
Sajnos, gyorsan véget ért a jó,
és azóta folyton hull a hó.
Nem lesz többé soha kék az ég,
nem várnak már rám igaz mesék.
Nincsen nekem bajom semmi sem.
Élem egyhangúan életem.
Elnézem a hajnali eget,
a tornyot, amely ott túl integet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.