2015. február 19., csütörtök

Napszél-vitorla a Szaturnusz gyűrűjében

Vitorláimat dagasztja napszél,
de a törmelék zaja eltakar
minden nyomot. Elvesztettem hamar,
már nem tudhatom, hogy merre mentél.

A lét itt zajos. Így a kis fodor,
amelyet hajód vetett a térbe,
már nem követhető, hiszen rég be-
olvadt a zajba, amely mindent elsodor.

Manőverezni kell, mert a szikla-
zápor egy pillanatra sem csitul.
Írhatnám a verseket szanszkritul,
sem hatna semmit világaikra.
A Nap itt csupán parányi szikra;
nincs, amitől az elme megvidul.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.