Sötét

Fáj a lét, ha fölkelek,
szörnyűek a reggelek.
Fáj a test, ha leülök,
hát a Napba repülök.

A valóság túl rideg,
értelme nincs semminek,
ha hiába döngetem,
a kaput: nyisd ki, szerelem!

Itt az élet gyötrelem,
de nem akarok menni, nem!,
mert tudom, hogy odaát
nem vár más, csak a halál.

Itt az életünk kemény,
és nincsen semmi remény,
és lassan el kell menni már,
de odaát csak semmi vár.

Az egész lét oly sötét,
de nem akarok menni még;
a szenvedés tenger-ár,
de odaát a semmi vár.