A pincében vágom a fát.
Bele is szédül a fejsze,
sajog tenyér, derék, a hát,
egyre nehezebb lesz, persze.
Fölvágni még csak-csak. Könnyű.
De fölvinni két szatyorral!
A sötét lépcsőn, mi a nyű!
esni, s menni véres orral.
Mindegy. Meleg már a kályha,
hogy fellobbant benne a tűz,
forró, mint egy tüzes lányka.
Minden orr-gondot is elűz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.