Ha olvasol, megítélheted.
Amit írok, mindenknek szól, de
magyaroknak, akik "menthetetlenek",
sokkal inkább, mint szólna azoknak,
akiknek a szívében a pénz
nem hagy helyet életfájdalomnak,
és nem látják, élni milyen nehéz.
Nem zavar, ha senkiházi csürhe,
aki nagyra tartja vagyonát
olvasna, de a hatalmi kűrbe
nem szállok. Magam nem adom át.
Én a megnyomorítottnak írok,
akit mindig csak kifosztanak.
Sokszor nem magamért, értük sírok,
amikor korbácsot osztanak.
Nyelvemen nem fér meg a hazugság.
Kígyó módra számban nem sziszeg
hangom, szívem nem szennyezi rútság,
a hazugoknak régen nem hiszek.
Akinek csak a saját zsebe fáj,
hogyha elgurulna egy pár rézgaras,
annak semmit sem mond a magyar táj,
csak vagyonról szól nyár és tavasz.
Én magyar népemnek írom versem,
nem gazdáinak: kimondom nyersen.
Szívem nem a gazdáért dobog,
mert én magyar költő vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.