megszokott életemet változás,
és abban talán senki sem hibás,
hogyha egy közép távú terv bedől,
amikor napról-napra módosul
az embert körülvevő környezet,
tragédiát él-e, vagy piszkosul
örül, mert a cserével emberül
élhető élethez juthat végre
oka lenne rá, ha táncra perdül.
Csak azt nem értem, miért nem égre
vetem szemem, miért van, hogy belül
nincs válaszom arra, hogy mi végre?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.