Korlátra állok az erkélyen, fel.
Fülembe gyenge szél énekel.
Nótákat hoz és dalt dalol,
hogy várnak még rám tán valahol.
Szárnyam kitárom, mert szédülök,
a szélre dőlve elrepülök.
Zuhanok sebesen a Nap felé,
megreszket majd a világ belé.
Korlátra állok, de csitt, ne még!
A létből számomra még nem elég.
Azután úgyis majd más énekel,
ha felkap a szél. Majd az visz el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.