Én folyton a padlásra megyek,
noha fölötte csak a semmi ragyog,
és nem oly magas, mint a hegyek.
De a csillagokhoz közelebb vagyok.
Millió éve indult a fény,
a tömör semmit szelte át; az eget,
útján kísérte bánat, remény,
míg egy csillagból szemembe érkezett.
Hát a padlásra megyek elé,
talán nyerek pár másodperc-ezredet,
hogy szemembe gyorsabban elér
a csillagokból érkező üzenet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.