2015. február 7., szombat

Padlás

Én folyton a padlásra megyek,
noha fölötte csak a semmi ragyog,
és nem oly magas, mint a hegyek.
De a csillagokhoz közelebb vagyok.

Millió éve indult a fény,
a tömör semmit szelte át; az eget,
útján kísérte bánat, remény,
míg egy csillagból szemembe érkezett.


Hát a padlásra megyek elé,
talán nyerek pár másodperc-ezredet,
hogy szemembe gyorsabban elér
a csillagokból érkező üzenet.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.