Túl kellett élnem néhány vesztőhelyet,
hogy agyamba marjon a szürke lét.
Úgy ittam őket, akár méregkelyhet,
de mégsem álmodtam végig mesét.
Újra bezárva ébredt az öntudat,
s meddőn dörömbölt cellája falán;
ha már nincs többé, aki utat mutat,
örökre fogoly maradhat talán.
Csak két út vezethet ki a börtönből:
az egyik a végső: az a halál.
A másik, hogyha a szíved dörömböl,
mert egy új idegen szívre talál,
és nem mar már agyba a szürke lét,
mert egy másikkal álmodik mesét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.