Fűszálakon dallamot zenélt.
Virágok nyíltak a dombon ott,
körülötte a szél susogott.
Néhány évszázada már ott élt.
Jól ismerte a lelkeket mind,
gyógyított a fűszál-muzsika,
és nem hitte volna el soha,
hogy a szerelem majd rákacsint.
Évek teltek, nőtt, fogyott a Hold,
szerelmet látott és sok halált,
rá az otthon még akkor se várt,
amikor kevesebb volt a holt.
Az erdőn nyugalmat nem talált,
szájából a fűmuzsika szólt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.