Nem marad majd utána semmi emlék,
hiába minden kérés, hogy ne menj még.
A múltba nézve nem látni, csak ködöt.
Már nem is vagy, csupán csak egy árnyék,
éjjelente átsuhansz szobám falán.
Ha másképpen alakult volna, talán
még lehetne élet: utánad járnék.
Csillagködök rezegnek úgy szüntelen,
ahogyan lényed visszarezeg bennem.
Az űrtől szívem még ma is megretten,
tartani magam folytonos küzdelem.
Bár múlik minden, és nem marad emlék,
de aki vagyok, nélküled nem lennék.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.