Végül is minden elmúlik egészen.
Szétmállik, elporlad mind a Nap alatt.
Ami egykor volt, már emlék sem maradt,
hiába is idéznéd föl merészen.
Csak a pillanat, ami számít, mondod,
a végtelenig tartó szívdobbanás,
azután a fehér féreg foga ás
benned, és újra megnő minden gondod.
Csak nézlek, mint távoli csillagködöt
nézhet kozmikus katasztrófa után
egy csillagász tükrös távcsövén bután,
pedig ahhoz már nincsen semmi közöd,
ami bennem még mindig ott dübörög.
Mára ez mást nem zavar, engem csupán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.