Rózsaszín ortoklász, fehér kvarc és biotit.
Odább egy csíkon forrásmészkő következik,
majd műkővel kirakva a tér.
A szürke ég előtt fekete kandeláberek.
Kora délelőtt. Emberek alig lézengenek;
pedig tág a hely, itt nagy tömeg elfér.
A metró is majdnem üres.
Mint szellemvasút, gördül be a szerelvény,
a kocsi végén a kapcsolószekrény
hangosan kattog. Fent a füves
téren most csak a galambok téblábolnak.
Messze van még a holnap,
addigra tán e vers is véget ér.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.