2015. február 22., vasárnap

Vasárnap délelőtt, Vörösmarty tér

Majdnem üres gránitkockák.
Rózsaszín ortoklász, fehér kvarc és biotit.
Odább egy csíkon forrásmészkő következik,
majd műkővel kirakva a tér.
A szürke ég előtt fekete kandeláberek.
Kora délelőtt. Emberek alig lézengenek;
pedig tág a hely, itt nagy tömeg elfér.

A metró is majdnem üres.
Mint szellemvasút, gördül be a szerelvény,
a kocsi végén a kapcsolószekrény
hangosan kattog. Fent a füves
téren most csak a galambok téblábolnak.
Messze van még a holnap,
addigra tán e vers is véget ér.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.