mert ingerek tömkelege támad.
Az agyamba jel-modellek ragadnak.
Szelektál, amíg csak el nem fárad.
Ha nem illik bele a jel a képbe,
kiszűröm a zavaró tényezőt,
nem figyelek részletre, csak egészre,
de jól tudom: a veszély fénye rőt.
Hogyha lassan változik a környezet,
megváltozását észre sem veszem,
meg sem látom a szobrot, amely könnyezett,
hisz' azt hiszem, hogy becsap a szemem.
Egész világot alkotok magamnak,
és ebben van, hogy jól érzem magam.
Soha nem mondom magam ravasznak,
mert tudom: a valóság messze van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.