Hangoskodó és egyre csak ótvarabb.
A Nagy Féreg mindent kirág
az emberi szívből, végül nem marad.
Legszívesebben messzire bujdosnék,
ősi patakhoz, mély erdők zöld füvén,
ahol nyílik sok-sok virág
valóra váltva csendben az álmokat.
Jól tudom én, nincs már ilyen idilli hely.
Mindent ellep az emberi gyötrelem.
Senki sem kérdez mást: mi rág?
Segítek rajtad, fogd meg a két kezem!
"Ébreszd fel alvó" emberi "lelkedet!"
Nem tartható fenn már ez az állapot.
Itt a Földön egyszer élünk,
emberek vagyunk, nem pedig állatok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.