Nem maradtál, fájt nagyon hiányod.
Tudjuk mind, hogy semmi sincsen végleg,
de az élők mégiscsak remélnek.
Bármi elmúlt, fájdalmad kihányod:
falra borsó. Lélek váladéka.
Mint a szél, ha viharossá válik,
és eltöri a fákat egy szálig,
hirtelen jött semmi tört derékba.
Jégbe fagyva, dermesztő hidegben
hosszú volt az idő olvadásig.
Sírba fekve, egyedül, nem ketten,
mert helyetted soha nem jött másik,
megvetetten, bűntelen remegtem.
Ami van még, az idő elvásik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.