Szakad az eső,
rata-tata.
Egeket leső
kőkatona
bámul az égre.
Ázott szeme
mosolyog végre.
Itt a helye.
Kezében puska.
Nem lő vele.
Szívében Zsuzska
arca, neve.
Nem látja többé
soha talán
elfoszlott köddé
a csoda-lány.
Szívében Zsuzska,
meg a golyó.
Támad a muszka.
Mondd, mire jó
az élet a fronton,
hol a halál
bármilyen ponton
reád talál?
Szakad az eső,
az agyaggödör
fölött a felhő
lyukas vödör.
Vizes a borjú,
s mint akkor, ott,
holt fején varjú.
Csak károgott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.