a gyötrelemben nincs alsó határ.
A reményt már réges-rég feladtam,
nincs velem, aki megváltásra vár.
Itt a percek végtelennek tűnnek,
s miért kerültem ide, jól tudom;
büntetéseként, egy súlyos bűnnek,
tán tudtam azt is, hogy elbukom.
Túlhaladt a megváltás már rajtam,
többet ebben nem lehet változás;
feneketlen gödörbe zuhantam,
olyanba, amelyet a párod ás.
Magamat meg folyton csak megcsaltam;
én hiszem, hogy ebben voltam hibás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.