Úgy hiszem, már jártam erre egykor.
Sötét az éj, homályos a táj,
és a távolban sötétlő hegysor
rám telepszik úgy, hogy szinte fáj.
Ott, előttem izzik az ég alja,
vörös fény sejlik a mélyben, lent,
szálló pernyéjét a szél kavarja,
fölötte füst. Bíborban dereng.
Millió jaj hallatszik a mélyből,
véget nem ér soha a sirám,
szél susog a fülembe a végről,
borzongatón, túl retorikán.
Zárva most a Kapu szája némán,
vagy kitárva várakozik énrám?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.