telt el, hogy a mélyben járok.
Elvesztem. A sötétségben
látom, vissza nem találok
hozzád, ahonnan indultam.
Talán szürkül már az éjjel,
de csak megyek. Nem oly dúltan,
mint kezdetben: szenvedéllyel.
Ötszáz. Bizony, komoran ment,
hiába kísérte ének.
Immár rég elmúlt az ádvent,
féregként élek mint rémek,
mert mit tehet a sötétben
az, aki már nem lát eget?
Mécsei feketén égnek.
Kinek adnak fényt, meleget?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.