Énelőlem menekül az élet.
Nincsen benne semmi szép, se jó.
Süllyed a föld, és én attól félek,
rég elment az utolsó hajó.
Emelkedik alattam a vízszint.
Lábam nyaldossa, térdem inog.
Följebb jön. Egy hang fejemben így int:
szádba folyik! Kényszerből iszok.
Nincs bárka. A vízbe hajítottak.
Nem leszek más, sodródó tetem,
akárcsak más, itt lebegő holtak,
de addig a dolgomat teszem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.