Ha tegnapok lehelnek rá a holnapokra,
arra többé nem nőhet virág:
Megfojtja őket mind a múltnak tüskés bokra.
Mégis érdemes volt várni rád?
Itt nincsen kard. A metszőolló rég kicsorbult.
A bozót már a szívünkig ér,
hegyes tüskékkel vérez össze minket a múlt,
ha szétvágni már nincsen kiért.
A bozótot felperzselni kellene talán.
De nem ég el akkor a virág,
hogy csak üszök marad majd az emlékek falán,
amíg csak világ lesz a világ?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.