Lásd, milyen nyugodt a tó,
tükre sima, biztató!
Háton lebegsz, nézve fel
égre; senki nem felel?
Hasra fordulsz? Víz alá
néz arcod? Vár a halál?
Lég és víz helyet cserél,
kit víz fed el, már nem remél.
Hasra, hogyha lent a lég,és az élet nem elég!
Néha minden fejre áll:
nem fordulsz, vár a halál.
És nyugodt a tó megint,
de a halál ujja int:
csak lebegj a víz színén!
Várunk lent. Képed, meg én.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.