Maga voltál a végtelen tenger.
Hullámaid hátán ringatózva
percre perc telt, órára az óra,
míg öleltél megtartó vizeddel.
Határtalan mélységedbe zárva
szelíden préselted össze szívem,
pedig én hajóztam volna híven
simogató szelek szárnyán szállva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.