Fűben fekve bárányfelhőt néztem,
ölelő kart, vitorlás hajót.
Alakjuk megváltozott a szélben,
már nem láttam szépet és a jót.
Szerte foszlott az a kar is régen,
szürke lett a kéken fénylő ég.
Eső esett, de a napsütésben
felragyogott a szivárvány még.
Így foszlik el az időben minden:
boldogság és igaz szerelem,
porrá válik, amiben csak hittem,
múltam, jövőm, életed velem.
De ha múlt is minden, ami szép,
felragyoghat egy szivárvány még.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.