és minden perc, ami nem az ölelésé, immár a semmivé lett.
Csak húzzák egymást mind, szakadatlan, végtelenül a percek,
és mi mégis hagyjuk bután. Irgalmazz nékünk, Herceg!
Elmúlik a percekké feldarabolt élet,
hiába volt a jó és szép, a pillanatot éled.
Az idő elrág, mint a szú, amely a fában perceg
mindent, és itt marad a bú. Irgalmazz nékünk, Herceg!
Elmúlik a percekké feldarabolt élet.
Szellemem a semmibe foszlik, én csak ettől félek.
Gyermekinkben élnek tovább az ősök, akik mertek:
végtelenné nőtt öleléssel irgalmazz nékünk, Herceg!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.