Folyton azon töprenkedem,
milyen életem lesz nekem.
Mikor ér véget a gyász,
hogy rám szemed nem vigyáz?
Szürke napom, hideg éjem,
az életem minek éljem
magányosan, védtelen?
Előttem a végtelen.
Üres lett az élet nagyon,
mint árnyék a meszelt falon.
Hátam mögül jön a fény.
Nincsen számomra remény.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.