Folyton csak itt bánkódom magam,
mikor népem vesztébe rohan.
Csak a magam baja foglal el,
s a kérdésre senki nem felel:
Merre menjünk? Nem volt még elég,
hogy a magyart szétszórja a lég,
hogy századok elrepültek már,
az önzésnek ma sincsen határ?
Nem elég a tömény butaság?
Nem voltak már nagy, vesztes csaták?
Nem volt sok levert rebellió,
árokba söpörve, ami jó?
Hazug csalók még jönnek megint,
de az ember rájuk is legyint:
bármilyen véres lesz egy agyar,
túlél minden vadkant a magyar.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.