2015. április 25., szombat
Menj el tekézni!
Tök nehéz vagyok,
néhány naponként megméretkezem,
és egyre nehezebbnek találtatom.
Persze: én nem menek el tekézni, mint mások
(valaha, régebben), kondizni sem járok,
ezért aztán csak szuszogok,
ha a Golgotára mászok.
Mert van keresztem is,
mégis könnyűnek találtatom,
legalábbis magam előtt,
(pedig néha eszem is),
és magam nem áltatom,
hogy ismétlődhet a tavalyelőtt,
amíg nehéz nem lesz a föld alattam,
ha az életbe már belehaltam.
Akkor most vajon
nehéz vagyok, vagy könnyű?
Szívemen, mint vajon
a kés, úgy fakad a könyű,
hogy ilyen képzavarral éljek,
ha élettel egyre kevésbé tudok.
Azt hiszem, én is, mint a férjek
többsége, voltam, és maradok tulok.
És nehézségeimbe, úgy érzem,
belepusztulok.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.