Nem hittem sohasem, földerül életem,
létem még belecsen szép napot énnekem.
Nem vártam soha már: egyszer is élvezem,
hogy még rám süt a napvilág.
És mégis ragyogón égre derült a fény,
úgy tűnt, hogy nekem is nyílt valamely remény,
és aztán eleven éjszaka tört reám,
és még abban is élek én.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.