óránként hatvanszor,
én, úgy tűnik, a múltba ragadtam.
Hogyha a harang szól,
sem veszem észre, hogy delet,
éjfélt üt az óra?
Várok nélküled és veled
szabadító szóra.
Évezredek peregnek le csendben
a homok fogyóban:
hogy elfogy végül az élet: rendben,
azt hiszem, hogy jól van.
De amíg hangot harangban
kelt, ritmust üt óra,
csak nem várok haragban
szabadító szóra?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.