lábfejedtől ég fele felszivárgó,
bűneink titkát a füledbe súgó.
Nem hiszem én azt.
Nem lehettem már, aki téged illet,
szűkülő szempár sugarában égett,
szemzugokban zárt eleven különcség.
Tán sose hittem.
Nem maradhattam meg a délibábban.
Felzokoghattam: haza nem találtam,
elsirattam rég az egész szerelmet
végre itélve.
Nem lehettem már örök újra-nyertes,
általad újból születő szerelmes.
Félelemtől? Szerteszakadt az álom,
s csöndbe az élet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.